Ez igencsak hasonlít: A sebesség meg a refrén más, de még a hangnem is ugyanaz.

Régi:


Új:


Na ez már kevésbé egyértelmű: Más hangnem, más refrén, de a dallamvezetés és az akkordmenet ugyanaz.

Régi:


Új:


Raggieből poppot, több szótaggal.

Régi:


Új:


Vegyes:




Itt az eredetit feljebb tolták, mert lejjebb volt, de attól még jah

Kedves hozzászólók. Akkor szólaljon meg egy meleg is... A probléma a következő, melyet jól megragadott Zoltán Nagy is: Nem a melegekkel, hanem a buzikkal van a gond. Miért is? Én, mint meleg, hányni tudnék azoktól a "buziktól", akik magamutogatók, undorítók és viselkedni nem tudnak. Mi probléma? Hogy az átlagemberek ezt látják és számukra ilyenek a buzik, ezzel kialakul egy bizonyos szintű sztereotípia. Én 30 éves, teljesen átlagos, kardobálózásoktól, magas hangoktól és nyávogásoktól mentes, férfias megjelenésű srác vagyok, akin még csak véletlenül sem látszik, hogy meleg. Sajnos minket nem ismertek fel, pedig akkor látnátok, hogy bizony vannak ilyenek is. De ha belegondoltok, a heterok között is vannak olyan emberek, akik undorító kirívó viselkedéssel élik életüket, a szilikonnal töltött kacsszájú plázapicsáktól a had ne soroljam meddig. Ez majdnem ugyanaz. Ti sem lennétek olyanok, én se lennék buzis viselkedésű a világ összes pénzéért sem. Az, hogy meleg vagyok és a szüleim nekem sem tudják, elég nagy lelki teher és nem akarom a szívüket összetörni. Elég sokan vagyunk testvérek és megsúgom katolikus családból származom, katolikus, szigorú, konzervatív nevelést kaptam, már 2 testvérem él boldog házas életet és gyerekeik is vannak. Nem a szüleim rossz nevelésének eredménye vagyok. Már gyerek koromban rájöttem, hogy nagyon nem oké az, ami velem történik és próbáltam küzdeni ellene, Istenhez imádkoztam minden este, de ez az én keresztem, hogy a vallást is bele vigyem. Minden vasárnap és ünnepnap templomba járok, mert én is Isten gyermeke vagyok. És tudjátok mit? Vagy egy hasonló kategóriájú - értem ez alatt, hogy közel sem buzis, férfias párom. Vele együtt járunk templomba. Most lehet azon vitatkozni, hogy betegség-e, lelki betegség-e. Én annyit mondok, hogy nem érzem magam lelkileg sem betegnek, sem sérültnek. Egészséges vagyok, nekem is vannak erkölcseim, engem is megbotránkoztat a melegfelvonulás, aminek sajnos így éppen az ellenkezőjét éri el a sok magamutogatót köcsög - már bocsánat a szabad számért. Túl sokat jártattam a szám. Az én véleményem, hogy az olyan melegekkel, mint én, nem kellene, hogy gond legyen. Az utcán senki nem látja és nem reklámozom, az pedig hogy mi történik a hálószobában, nem tartozik senkire, mint ahogy rám sem tartozik, hogy más mit csinál a hálószobában. Higgyétek el, hogy több meleg ismerősötök van, mint gondolnátok, csak vannak, akik jól tudnak bujkálni és kulturáltan viselkedni.

Tegnap elkísértem öcsémet és sógornőmet. Sógornőm kapta a behívó végzést az NRSZH-tól. Ez volt rajta: "Végzés"
Azt végezték, hogy kötelező megjelennie az NRSZH bizottsága előtt.
"A végzés ellen önáló fellebezésnek helye nincs."
Már ettől görcsbe rándult a gyomrom, mikor megmutatták. Mi az, hogy kötelező, hogy nincs joga tiltakozni, hogy mennie kell, ha tetszik, ha nem?
Elkísértem őket, mert siketek, öcsém hiába óvja a feleségét, ő sem sokat ért. Reggel félnyolcra szólt a behívó, 7.15-kor ott voltunk.
Rokkantak álltak a zárt kapu előtt. Együtt vacogtunk az esőben, egyikünk sem szólt, mindannyian ugyanazt érezték, amit én. Iszonyt.
Aztán félnyolc előtt pár perccel kinyílt a kapu. Biztonságiőr nyitotta kulccsal, és terelt minket befelé a keskeny járdán. Ahogy önkéntelenül egyes sorba kényszerülve befelé iparkodtunk, mellettünk biztonsági őrök vigyáztak, meg ne bontsuk a rendet, a sort.
Hátul valaki kiabálni kezdett, azzal vádolta az őrt, hogy meglökte, rendőrrel fenyegetőzött. Nem láttam, mi történt. Az őr visszamordult rá, hogy fogja be a száját, ha akar járadékot, vagy kivágja.
Egy ablakhoz tereltek minket, az őrök továbbra is ott álltak. Vigyáztak ránk, míg sorunkra vártunk. Öcsém megismert egy siket fiút és az édesanyját. Nekem is bemutatta őket, halkan beszélgettünk, majd sorra kerültünk, sorszámot kaptunk, a sorszámmal egy ajtószámot, és nem láttuk többé az ismerősöket. Minden ajtó előtt egy ember várakozhatott. Már ha nem volt kísérője. Sógornőmmel ketten is voltunk, ez láthatóan feszélyezte az őröket.
Ahogy ott ültem, érdeklődve nézelődtem. A kártyával nyíló biztonsági ajtók mögött sorban tűnt el egy-egy fehér köpenyes öregember. Igen, ez volt a benyomásom, minden orvos hetven és a Matuzsálemi kor között. Hosszú fehér köpenyben, megvető, mosolytalan arccal.
Odébb egy nő kiabált lefelé a lépcsőn.
- Nyitást kérek a 105-ösre! Beengedne valaki?
Biztonsági őr jött fel, lehúzta a kártyáját, a nő eltűnt az ajtó mögött. Az őr várt, míg becsukódott mögötte, majd lefelé indult.
Vártunk. A nekünk kijelölt ajtó mögül hangos nevetés szállt felém. Ahogy odafigyeltem, rájöttem, sógornőm nevén kacagnak. Kiforgatják, gúnyosan tréfálkoznak. Ökölbe szorult a kezem, felálltam ,hogy jobban halljam. Egy ott dolgozó nő haladt keresztül a folyosón, rámförmedt.
- Üljön le! Attól nem jut be hamarabb, ha ott ácsorog! Azért tettük oda a padot!
Megvárta, míg leülök, csak akkor ment tovább.
Végül kinyílt az ajtónk, az asszisztens kilépett, elkérte sógornőm papírjait. Én adtam át őket.
- Ennyi? - mordult fel. - Csak ennyi papírral jöttek?
- Ennyi - felelem megszeppenve, mint amikor kisdiák koromban elnagyoltam a házi feladatot. - Siket. Ott az audiogram.
Bevitte a leleteket, majd kisvártatva behívott.
Nem tudok rosszat mondani az orvosnőre. Kedves volt, szimpatikusak voltunk neki. Csak nem értettem, a sógornőm siketsége mennyiben függ össze a vérnyomásával, a szívhangjaival, a pulzusával. Más vizsgálatot nem végzett. Megkérdezte, mi a panasza.
- Panasza? - értetlenkedtem. - Hogy nem hall.
- Egyéb panasza nincs? Hogy kommunikál?
- Jelbeszéddel.
- Maga hivatásos jeltolmács?
- Nem, a sógornőm, családtag.
- És ki a férfi?
- Az öcsém, a férje.
- Miért vette feleségül?
- Öh... Mert szereti....
- Hogy szoktak veszekedni?
- Nem szoktak. Szeretik egymást.
- Na persze, gondolom. Leküldöm magukat a foglalkoztatási szakértőhöz.
- Kihez? - nyikkantam. A szó olyan Orwellesen csengett. Vagy Madáchosan? A foglalkoztatási szakértő elbírálja, a Falanszterben ki mire alkalmas.
- Ő majd megmondja, milyen munkát végezhet.
Kifelé indultunk, udvariasan köszöntem, majd lenyomtam a kilincset. Az azonban nem engedett. Visszanéztem.
- Zárva az ajtó - jegyeztem meg.
Az orvosnő az asszisztensre pillantott.
- Engedd ki őket!
Az megnyomott egy gombot az asztalán, és a kilincs engedelmessé vált. Ismét összeszorult a gyomrom. Vajon van olyan is, akit nem engednek ki? De akkor mi lesz vele? Ha mindenkit kiengednek, minek a zár?
Lementünk a földszintre, ott már a lépcső aljában várt az őr.
- Hová? - mordult ránk.
- A foglalkoztatási szakértőhöz - magyaráztam.
Egy padra mutatott.
- Ott üljenek le! Majd szólítják magukat.
Köszönetet rebegtem a parancsra, és helyet foglaltunk. Több sérült ember ült ott kísérőivel. Egyenként megnéztem az arcukat.
Egy mankóval ücsörgő fiút egy hasonló korú fiatalember kísért. Testvéreknek tűntek a vonásaik alapján. A mankós srác telefonba mesélte valakinek, hogy nagyon szemetek voltak vele. Félfüllel hallgattam a már sokaktól ismert rémtörténetet arról, hogy olyat követeltek tőle, amit nem tudott, elesett, de kinevették, pokróc stílusban beszéltek vele, megalázták. Bátyja egy zsömlét felezett éppen. Gondos aprólékossággal törte ketté, összemérte a darabokat, majd a nagyobbikat öccse kezébe nyomta. Az letette a telefont, és szorongva összemosolyogtak.
Mellettünk egy vak lány egy idősebb nővel. A lány idegességében fehér botját kopogtatta ujjbegyeivel. A nő hallgatott. Majd szólították a lányt, az felállt, és a hang irányába indult a bottal. A nő összekapkodta a kabátokat, táskákat, de mire az ajtóhoz ért velük, az asszisztens berántotta a vak lányt, és az bezárult előtte. Ott állt a cuccal zavartan, tétován, nem tudva, mit tehetne. Végül jobb híján visszaereszkedett a padra.
Hátunk mögött egy középkorú asszony down-kóros fia hátán tartotta a kezét. Nyugtatóan simogatta, tekintete riadtan járt ide-oda, ugyanakkor arcán ült az elszántság, hogy bármi áron védi a fiát. A fiú egykedvűen bámult maga elé, nem mozdult. Tűrte a simogatást.
Aztán szólították sógornőmet, és mi is felugrottunk. A foglalkoztatási szakértőnél ketten vártak. A női szakértő nekem esett, hogy mit keresek itt, milyen viszonyban vagyok a vizsgált személlyel, öcsém miért van itt, ő milyen viszonyban van vele. Miért nem tud beszélni sógornőm, és vajon tud-e magyarul különben.
A férfi egy mondatban szakértette, hogy sógornőm nem alkalmas semmilyen munkára, mert nem tud beszélni, nem tud kommunikálni. Tehát munka nincs. Járadékot ne várjon, mert nincs öt év munkaviszonya. Tehát nem jár neki ellátás. Pont.
Majd kapunk határozatot, abban benne lesz minden, de ne számítsunk jóra. Mehetünk.
Ekkor már egyetlen kívánságom volt. Kikerülni a zárt ajtó mögül, a nyomasztó légkörből. Odakint friss levegőt venni, és messzire elkerülni a jövőben minden ilyen helyet.
Ahogy az ajtón kiengedtettünk, rohantunk végig a folyosón. A bejáratnál megint útunkat állta az őr.
- Hova?
- Haza - feleltem udvarias mosollyal. - Végeztünk.
Kiengedett az ajtón.
Nem tudom miért, de a kapun kilépve visszafordultam, pásztáztam a homlokzatot, a falat. Úgy éreztem, valahol ott kell lennie a feliratnak:
"A munka szabaddá tesz!"
Amikor már az utcán mentünk, öcsém megszólalt.
- Olyan volt, mint Auschwitz - mondta. Pedig saját gondolataimat nem osztottam meg vele.

A minap megvilágosodtam.

1. Van ez az Eurovíziós verseny, ahova hiába küldünk jót vagy rosszat, úgysem érdekel senkit, ezért csakazért is 3 hangos kiskacsafürdiket küldünk, csak a kacsát lecseréljük kedvesemre. Végül is ennyi, 3 akkord a világuralom, van is ez a videó a Youtube-on, keressetek rá: The Axis of Awesome - 4 Chords...

2. Aztán a minap láttam egy plakátot, amely ős-Hooligans-nek öltözve kérdi tőlem: Ki nyírta ki a popipart? - Te, hát ki más, aki olvasod. Be is írhatod nekik a nevedet, és akkor még azt is közlik veled, hogy 99%-ban (!!!) járultál hozzá, ó köszi! Erről meg részletesebben a Lángoló Gitárok blogon írnak...

3. És akkor az ember, annak érdekében, hogy végül is mentse, ami menthető, szeretne zenélni. Hirdetéseket ad fel, miközben otthon komponálgat, képzi magát jópénzért, találkozik mindenféle zenészekkel, majd elkeseredik...

Miért, hogy a magukat zenésznek nevező kollégák, csak már működő, folyamatosan koncertező, komoly bandához akarnak csatlakozni? Miért, hogy már az első e-mail váltásakor levonják a következtetéseket, anélkül, hogy személyesen találkoznának? Miért, hogy nem akarnak feldolgozásokkal bajlódni? Miért, hogy ha bonyolultabb egy zene, és gyakorlást igényel, akkor inkább egyszerűbbeket akarnak játszani? Miért, hogy amikor meg ráterelődik a téma az új számok írására, akkor ők erre nem érnek rá és lelépnek? Miért, ha zenét kell írni, elvárják, hogy én írjam meg az ő részüket is? Miért, ha megírtam az ő részüket, kifikázzák, de nem tesznek hozzá? Miért csak az okoskodás megy, de a zenélés nem? Miért, hogy eltűnnek hetekre, ahelyett, hogy csak annyit mondanának: "bocs, mégse"?

Miért nézik egymást hülyének a zenészek ahelyett, hogy zenélnének? Hogy örülnének, hogy végre egy szintén zenész, akinek vannak ötletei és szándékai, akivel együtt lehet zenélni, és valami közöset létrehozni? Miért, hogy mindenki a gyors sikert akarja anélkül, hogy a kisujját megmozdítaná érte? Miért várja mindenki csak a sült galambot? Miért várnak elismerést a semmire? ...

Miért nevezed magad zenésznek, ha nem a zene az életed?

A lustaság és az igénytelenség nyírta ki a "popipart".

http://hvg.hu/itthon/20130315_Pinter_kiakadt_a_Telenor_nem_tovabbitotta

Nyilván nem így történt, de ez az én alternatív forgatókönyvem:

Ülök a gép előtt, mint Telenor, és jön egy telefon a belügytől: 24 órája emberek ülnek az autóikban, nem haladnak se előre se hátra, küldjetek nekik egy sms-t, e-mailben küldöm a szöveget. Megjön az email. Elolvasom, nem értem. Elolvasom mégegyszer. Nem értem. Ennek hatására hangos röhögésben török ki, és miután nagy nehezen sikerül abbahagyni, tájékoztatom a kedves belügyes betelefonálót, hogy ezt inkább mégsem.

3 napja kinn volt az időképen, hogy jön a hó meg a fagy. Érdemes lett volna készenlétbe állítani a magyar hókotrókat, és nem megvárni, míg a náluknál értelmesebb szomszédaink átküldik hozzánk a sajátjaikat. Az embereknek ez a remekül megfogalmazott sms nem segít. Max annyiban, hogy még idegesebbek legyenek. Bár persze lehet, hogy ha meglátják ezt a remek "segítséget", azonnal felmegy az agyvizük és kevésbé fáznak. Mindenesetre én megértem a Telenort, hogy nem pazarolja az erőforrásait erre a bohóckodásra!

Facebook körlevelek az ember első felháborodási reakciójára alapozva...

"A FACEBOOK ismét megváltoztatta az adatvédelmi beállításokat. Az új "GRAPH APP" beállítás miatt EZENTÚL MINDENKI LÁTHATJA FOTÓIDAT, KEDVELÉSEIDET, ÉS MEGJEGYZÉSEIDET (MÁS ORSZÁGOKBAN IS). A következő két hétben posztolni fogom ezt a bejegyzést, és kérlek, ha megtetted, amit kérek, akkor írj nekem annyit, hogy KÉSZ! Akik nem tartják meg a tőlem származó információkat maguknak, azokat törölnöm kell majd az ismerőseim listájáról. ÉN CSAK VELED SZERETNÉK SZEMÉLYES KAPCSOLATOT TARTANI. NEM AKAROM, HOGY A CSALÁDOMRÓL KÉSZÜLT FOTÓKHOZ ÉS EGYÉB SZEMÉLYES INFORMÁCIÓKHOZ IDEGENEKNEK HOZZÁFÉRÉSÜK LEGYEN. EZ OLYANKOR TÖRTÉNIK, AMIKOR AZ ISMERŐSEINK A "LIKE" GOMBRA KATTINTANAK, VAGY KOMMENTJEIKKEL LÁTJÁK EL BEJEGYZÉSEINKET. ILYENKOR MÁR AUTOMATIKUSAN AZ Ő ISMERŐSEIK IS MIND LÁTJÁK A POSZTJAINKAT. SAJNOS A FACEBOOK ÚJ KONFIGURÁCIÓJA MIATT EZT A BEÁLLÍTÁST MI MAGUNK MÁR NEM TUDJUK MEGVÁLTOZTATNI. Tehát: Légy szíves tedd meg a következőt: Vidd a kurzort fentebb a nevemre (NE KATTINTS), megjelenik egy ablak, most vidd a kurzort az "Ismerősök" ikonra (szintén kattintás nélkül), majd le a "Beállítások"-ra, ERRE kattints rá. Ekkor megjelenik egy lista. TÁVOLÍTSD EL A KIS PIPÁT AZ "ÉLETESEMÉNYEK", "ÁLLAPOTFRISSÍTÉSEK" és "HOZZÁSZÓLÁSOK ÉS KEDVELÉSEK" szavak elől!!! Ha ezt megteszed, akkor az én posztjaim már nem lesznek nyilvánosak.
Ha készen vagy ezzel a pár kattintással, csak annyit írj nekem kérlek, hogy KÉSZ. Ha kijelölöd ezt a szöveget, bemásolod az üzenőfaladra, akkor én is elvégzem a privát beállítást veled kapcsolatban. Köszönöm megértésed...."

És hasonló körlevelek árasztották el a Facebook-ot, arra buzdítva, hogy kivedd ismerőseidtől a pipákat. De ezek a pipák sajnos nem arra valók, hogy a Te dolgaidat más ne oszthassa tovább. A pipák célja, hogy ha van egy olyan ismerősöd, akinek a dolgairól nem akarsz tudni (pl. ex, vagy megkínzott kutyás képeket megosztó lelkes állatvédő, stb.), le tudsz róla iratkozni úgymond, így az üzenőfalon nem fognak megjelenni a megosztásai, de ha az adatlapjára mész, látni fogod. - Tehát ha megfogadod egy webes szakember tanácsát: akiről hallani akarsz még, attól ne ved ki a pipákat!

Körlevelek esetén mindig érdemes tájékozódni a google-ben. A saját beállításaimat én állítom be az adatvédelmi beállításaimnál. Csoportokat is hoztam létre, így vannak dolgok, amiket csak a legjobb barátaim látnak. Ezeket a beállításokat fake felhasználóval le is ellenőriztem. Tehát én tapasztalatból állíthatom, hogy a földgömb, az ismerősök, a korlátozott és lelakatolt dolgok tényleg úgy működnek júzer szinten, ahogy azt a Facebook felhasználói kézikönyv állítja. Hogy a felszín alatt mi megy, azt nem ismerjük, meg az egy másik szint, de azt ezek a pipák biztosan nem oldják meg.

Így megy ez manapság, egy Facebook rendezvény egy koncertről, nulla információval. De egy szemfüles érdeklődő megkérdezi a jegyárat (melyről az előzenekar nem is tud, hogy lesz jegy)... Mert ha nem teszi, akkor a helyszínen kell szembesülni vele.

A
asse tom kik ezek a majmok de nagyon nagy arcnak képzelhetik magukat ha 1300 a jegy bazeg
morc vagyok...
B
ilyen ez..... nem szokás itthon közösségileg gondolkodni, csak egyénileg...
A
egófájterek ezek is
meg azon a csudaszép plakáton sincs jegyár
B
minek azt
menjen el a hülyéje, és szembesüljön ott a magyar valósággal
és még véletlenül se vigyen magával elég pénzt
A
igaza van mindenkinek aki azt mondja, h a zene nem ingyenes szolgáltatás, mert drága eszközöket és szakértelmet kíván mint minden más szakma... de az meg a bunkóság netovábbja h a szolgáltatás áráról nem tájékoztatják azt, aki igénybe venné...  mit össze nyomoztunk meg minden azért amikor a darabot csináltuk h támogatós doboz vagy jegy lesz-e, erről tájékoztatni KELLLLLL a vendégeket...
B
ez így van
hm
lehet már olyat a fészen, hogy az eseményhez hozzáadsz egy gombot, hogy buy tickets, és a gomb megnyomása elirányít Téged arra az oldalra, ahol tudsz jegyet venni az eseményre
A
amúgy meg nem nagy cucc rányomni a szerkesztés gombra és beleírni a leírásba h ennyibe fáj...
egoista majmok
B
mondjuk mi sem mindig írjuk oda, mennyibe kerül, csak akkor, amikor különösen olcsó, vagy mondjuk a jegy árát le lehet fogyasztani a pultban... de az mindig ott szerepel, hogy "jegyek kaphatók a jegy.hu-n és az interticket jegyirodáiban", meg a honlapunk, ahol meg a jegyárak is általában szerepelnek
A
a faszomtudjaki megünneplését azt bele kell írni a leírásba... de még az előzenekar szaros nevét se tették bele
B
nah az meg kifejezetten tahóság
én először nem is értettem, miért hívtatok meg erre a koncertre
A
hát jah
én is néztem h ez miafasz xD
aztán láttam lejjebb a plakátot, hogy jé ezen fellépünk
ezért sem az eseményt hanem a plakátot osztottam meg úgy pozicionálva h látszódjon a mi nevünk is... de azon sincs jegy...

Sokan állítják, hogy a Radics Giginek írt dal nem plágium, itt-ott egyezik, de amúgy tök más.

zenészcsaládban nőttem fel, az anyatejjel meg gyütt minden... :)
való igaz, velem is fordult már elő, hogy véletlen "megírtam" olyat amit nem hallottam vagy 15 éve...
de 1:1 -ben tudatosan nyúlni vmit, az a leggázabb!
pl. a Bergendy Pista aszonta erre, hogy nem is ismeri eztet, miez?

https://www.youtube.com/watch?v=6QAYTARFRJ8

aztán vannak akik nagyon pimasz módon lopnak:
ehhez nem linkelek magyar megfelelőt, sztem egyértelmű: http://youtu.be/s_30BKExKUs
ehhez sem, épp most dinoszauruszkodtak egy kicsit: http://youtu.be/gje_0OMj4h4

ez a páros is "érdekes":
http://youtu.be/Zf2OIVK4zrs
http://youtu.be/2tmkK1m1x0s

meg ez is:
http://youtu.be/GSeo9q9mfwo
http://youtu.be/7FtjuSUrKrI

de ezt marha sokáig tudnám folytatni...

Hát bakker! Kommenteltem a "Szeretem az Eurovisios dalfesztivált" oldalon, erre letörölték és letiltottak ...nem tudok kommentelni :D
csak mert nem tetszett nekik amit írtam :)
Valószínűleg azért, mert igazam volt :)
Nomeg az is betehetett nekik, hogy megírtam, hogy a youtube-on a Radics Gigi száma a következő keresőszavak beírásával található meg: Paula Seling- Timpul :) jééé

Szóval amúgy lehet mondani, hogy ez nem plágium, mert nem annyira egyezik, meg különben is ez popzene, szóval tök egyforma mind. De ahonnan én jövök, már eleve lényegesen kevesebb egyezésért is lehurrognak... De hát ilyen a popzene, nekik már 2 hang különbség is lényegesen naaaagy különbség, főleg mivel több hangváltozást úgyse nagyon fogadnak be. Meg különben is, a TV megmondta, hogy kik a nyerők, bár nem zenészek, szóval úgy kell nekik számot írni... de eladhatók, csinosak, nehéz sorsúak és szépen mosolyognak (jobb esetben énekelni is tudnak).

Nem tetszett a Background zenéje, nem igazán fogadta be a gyomrom, de még mindig szívesebben küldtem volna őket a nemzetközi versenyre, mint ezt az Alexet, 3 hangú szinte csak "kedvesem"-ből álló szövegű, énekhang nélküli zenéjét...

Nem szokásom az ilyesmi, mert a negatívság nem vezet túl sok jóra, de tegnap olyan élményben volt részem, hogy nah.... Barátaim koncertjén voltam (itt meg is köszönném a koncertet és a külön az én számomra átalakított és betanult számot ^^) és a Rock Barlang nevű helyen voltunk. Ez Csömör és Budapest határán található. Az egy dolog, hogy a világ végén van, és ha nincsenek az utcán segítőkész emberek, akik útbaigazítottak, simán eltévedtünk volna, ami nem annyira vicces az istenhátamegett. Nem rossz az, ha családiasan kicsi a hely. Ez ugyanis egy úgynevezett "garázskocsma". De nincs mit szépíteni: ez egy családi ház garázsa. Igen, OLYAN kicsi. Ketté van választva egy "pultrészre" és egy "koncertteremre". A hely nem sokkal nagyobb, mint a szobám. A pultrészén dohányoznak, a koncert részen nincs levegő. 500 forintos volt a belépő, amiről senkinek sem szóltak, a zenészeknek sem (és persze nem is látnak belőle egy forintot sem). Arról sem volt szó, hogy annyira nincs hely, hogy ha nem dugom be a fülemet, maradandó halláskárosodást szenvedtem volna, mivel a hangfal mellett ültem, és a hangosítás olyan volt, mint egy igazi koncertteremben. Az öt fős zenekar egymás szájában volt, az egyik gitáros a wc elé kényszerült, ebből volt is baj, mert az egyik intelligens vendég gondolta, megkéri főhősünket, hogy szólózás közben legyen már szíves arrébb állni, hogy ő eljusson a klotyóra. 10 fő alatt voltunk, de alig fértünk el. Az árak amúgy nem rosszak, de azért ilyen negatív élményben még nem volt részem. Voltam már falusi kocsmában, voltam romkocsmában, voltam apró helyen, de ez volt mindennek a teteje (vagy inkább alja). Soha ne menjetek oda!