Ne haragudjatok, de nem bírom magamban tartani. Láttam a Facebookon a felháborodást, hogy levágják az emberek fejét, szegény újságírók, és fúj-fúj iszlám. Igen, nem szép dolog az öldöklés, szerintem is szomorú és megrendítő.

De ne felejtsük már el, hogy ezek a terroristák nem egyenlőek az iszlámmal. Sok-sok más ember is él a bolygónkon, akik szintén iszlám hívők, mégsem öldökölnek, és nem is akarnak öldökölni. Viszont az iszlám-ellenes megosztások számukra is sértőek.

Most vannak iszlám-hívő embercsoportok, akik gyilkolnak. Más vallásban hívő embercsoportok is voltak. Talán minden vallásnak át kell esnie ezen az időszakon az evolúciója során, és ezek az embercsoportok most itt tartanak. Természetesen nem megoldás szemet hunyni a dolog fölött. De nem tudsz olyan embert oktatni, aki nem kér az oktatásból, nem vevő az oktatásra, a "modern ember" elveire. Nem tehetsz mást, mint kivárod, hogy tanuljon a saját hibáiból.

Gondolj bele, olyan ez, mint amikor Téged és az országodat Orbán Viktorral és az intézkedéseivel azonosítanak/azonosítják. Lehet, hogy Te pont örülsz neki, de vannak, akik nem. De gondold el, jól esne-e Neked, ha pl. Gyurcsánnyal és tevékenységeivel azonosítanának? Nem? Nos, az Iszlám is ilyen. Nem mind terrorista.

Nem kell egyetérteni, de tartsuk tiszteletben egymás nézeteit, hitét, vallását! Szerintem. És akkor talán nem nyiszatolnak le.

Amúgy ez egy jó cikk: http://valasz.hu/publi/el-lehetett-volna-kerulni-a-francia-ujsagirok-lemeszarlasat-108237

"Sziasztok kedves menyasszonyok!

Nagyon sok hasznos dolgot olvastam már itt és borzasztóan örülök egy-egy jó tanácsnak, ötletnek. Nem tudom lehet-e ilyet, én ezúttal nem ajánlani szeretnék hanem figyelmeztetni minden leendő ifjú párt egy vőféllyel kapcsolatban. Sajnos mi nagyon befürödtünk vele, majdhogynem tönkretette az esküvőnket. Szerencsére nem csak rajta múlt az a nap, úgyhogy voltak szép pillanataink is. Ha v.ki rákeres az interneten csupa jót olvashat róla ... ugyanis az öreg minden negatív kritikát, fényképet, videót stb. letöröl vagy letöröltet. Hiába írtunk mi is (nem gonosz hangnemben) a fb oldalára, azonnal letörölte minket pedig tiltólistára tett.

Mi tavaly novemberben kezdtünk vőfélyt keresni a nyári esküvőnkre. Sok emberrel beszéltünk telefonon, ez a vőfély a sokadik volt a listában de már a telefonban is elmondta, hogy ő 40 éve szívvel-lélekkel csinálja. Gondoltuk ez kell nekünk, így megbeszéltünk egy személyes találkozót. Nagyon meggyőző volt, ahogy felvázolta előttünk, hogy milyen esténk lesz majd igazi élő lóval, csudajó játékokkal stb. Sokszor találkoztunk még az esküvő előtt, mindent ezerszer átrágtunk, elmondtuk, mit hogyan szeretnénk. Azt mondta, bízzunk mindent rá, ő ezt már tudja. Megbíztunk benne. Nem kellett volna. Már mikor megérkezett látszott rajta, hogy teljesen más, mint előzőleg volt, ideges, pattogós, ugráltatós. Engem is sürgetett, hogy menjünk már. A kikérőn külön megkértem, hogy az apámat ne említse - említette. Engem és a vőlegényt is együtt búcsúztatott - úgy tudtam, külön fogunk búcsúzni a szülőktől. A fotós meg a videót is alig győzött kapkodni. A szertartáson sem az előre megbeszélt sorrend szerint vonultunk be, az utolsó pillanatban a beleegyezésem nélkül módosította. A szertartás után szerettük volna a családi fotózást megejteni, közölte, hogy erre nincs idő, a vendégeket pedig azonnal elkezdte terelni befelé - holott kértük, hogy ne tereljen be senkit az étterembe, hiszen v.ki csak a szertartásra jött. A családi fotózásunk teljes egészében elmaradt, napokkal később tudtuk csak pótolni - ami nyilván már nem ugyanaz. Az egész este alatt folyamatosan goromba volt a násznéppel, mindenkit utasított, ugráltatott egyszer sem hagyta el a száját a köszönöm, kérem stb. A vendégek hozzánk jöttek oda, hogy szóljunk már a vőfélynek, hogy vegyen vissza a modorából. Nagyon kínos volt. A gyertyafénykeringőt is teljesen hazavágta, ugyanis mi betanultunk egy koreográfiát a párommal. Az volt az elképzelésünk, hogy a vendégek szépen körbeállnak bennünket mi pedig középen táncolunk. A tánc előtt közölte a vőfélyünk, hogy kiosztotta a gyertyákat kb. 15 db-ot (a 60 db helyett) és, hogy majd fújkáljuk el. Mondtuk, hogy mi nem szeretnénk fújkálni mert akkor nem tudjuk eltáncolni amit szeretnénk. Közölte, hogy ő ezt már mondta a vendégeknek, úgyhogy most már akkor fújkálnunk kell. Az igazi pofáraesés azonban akkor ért bennünket, amikor az előzetesen megbeszélt élő ló helyett (még az étteremmel is egyeztettem emiatt) egy műanyag lovat hozott be nekünk. Szólni sem tudtam a döbbenettől, hiszen nekünk előtte elmondta, hogy tényleg igazi ló lesz, menjünk el lovagolni előtte, hogy le ne essünk majd ott az étteremben. A menyasszonyrablásról nem is hallott korábban, úgyhogy amikor az egyik vendég felkapott és el akart szaladni velem, visszarángatott minket a karomnál fogva, ami másnapra kék-zöld foltos lett. Ami még extra volt, hogy össze-vissza hazudozott arról, miért hozza a feleségét. Először azt mondta, hogy majd hajnalban ő fog hazavezetni - kiderült, hogy neki nincs is jogsija. Aztán szállást kért tőlünk - az utolsó pillanatban. Azt mondta, a felsége nem eszik - mégis evett. Tehát két főre fizettünk ki mindent.

Azóta sajnos többektől hallottuk ugyanezeket a dolgokat vissza, vagy elkaptunk egy-egy hozzászólást amit persze szintén azonnal törölt. Ha mi is előtte láttunk volna legalább egy rossz kritikát, meggondoltuk volna, de így úgy érezzük, hogy át lettünk verve, hiszen csak a jót olvastuk, láttuk róla. Éppen ezért szeretnénk mindenkit felvilágosítani az öreg vőféllyel kapcsolatban."

Megjelent az új L*** klip, lehet kommentelni a rock-hír portálokon, megy a szájkarate. Na most ennek az az előzménye, hogy a L*** K*** (aki bár jól tud gitározni, se zenét írni, se dalszöveget írni, se énekelni nem tud, bár próbálkozik) egy interjúban az egész magyar zenésztársadalmat bealázta (csak egy kis ízelítő):

- A lemez kapcsán általában mindenhol a gitármunkátokat emelik ki. Ezen túlmenően te mit tartasz a zenekar fő erényének a pályatársakkal szemben?
- Több dolgot is fontos erénynek tartok, de a gitármunka mellett elsőként a kiváló magyar dalszövegeket emelném ki, mert az (is) páratlan idehaza, műfajon belül mindenképp, de azon túl is alig akad valaki, aki akár csak hasonló minőséget produkálna!

Szóval új dal, új klip, megpróbáltunk neki esélyt adni, de továbbra se nyerte el a tetszésünket a munkássága. De ez a kisebbik probléma, a nagyobbik, hogy ahol nem tetsző kritikát olvas a kommentekben, vissza is vág, melynek a lényege összefoglalva: minddd hüllljék vagytok!

Na kérem. Aki nem bírja a kritikát, ne menjen zenésznek.

- Szia ABC, XY vagyok a Z csatorna most induló zenei tehetségkutatójából, és mindenképpen szeretnénk, ha indulnál versenyzőként!
- Köszönöm a lehetőséget, de ez nem annyira az én világom, nem használna nekem sokat.
- Igen, ezt mi tudjuk, és pont azért szeretnénk téged! Benned az a jó, hogy te nem vagy egy megcsinálható, tehetségkutatós (!) srác, természetes vagy, alakíthatnád ezt a karaktert a műsorban..."
Ami ezután következett részemről, az a "WTF???" szofisztikált és barátságos hangnemben való megfogalmazása.

Nyílt levél a volt férjemnek, és mindenkinek, aki olvassa.

Kedves Zsolt!

A soraim néhány napi rágódás, gondolkodás után fogantak meg a fejemben. Az inspirációt a te 2014. augusztus 31-i, vasárnapi telefonon tett javaslatod, mi szerint nézzek a tükörbe, mert olyan gusztustalan, ocsmány, visszataszító szörny vagyok, hogy tőlem menekül mindenki, és a közös fiunkon kívül senki nem áll szóba velem, valamint Bogdán Ildikó felhívása adták. Ildi arra kéri az olvasóit, osszanak meg magunkról olyan képeket, amelyeket egyébként nem szívesen publikálnának, felvállalva ezzel a kevésbé előnyös oldalukat is.

Közzé teszek ezért két képet. Az egyiken 20 éves vagyok, a másik pár hónappal ezelőtt készült.

A tükörbe tekintve (mert igen, belenéztem) inkább a nemrégiben készült fotó tükrözi a valóságot. Ronda vagyok. Tényleg. Ráncos az arcom, a szemem környéke, megnyúlt az orrom, a szemöldököm elburjánzott, az államon, nyakamon petyhüdt a bőr. Szomorúság, fásultság, üresség árad a tekintetemből.

Ha harcolni akarnék a valósággal, most sírnék. Mert a szívembe mart, hogy valaki a szemembe vágta az igazságot. Ráadásul az illető férfi, sőt, a gyermekem apja.

Ahogy szemlélem az önmagam által készített portrét, történetek tolulnak elmémbe.

A szarkalábak születése úgy tizenegy éve, fiunk világrajövetelével egy időben kezdődött. A 10 hónapig tartó szoptatás, és a vele járó, éjszakai 6-8- szori ébredés hozadéka ez. Te erre vélhetően nem is emlékszel, hiszen abban az időben szabad időd nagy részét a harmadik diplomád megszerzésére, a vizsgákra való felkészülésre, kerékpározásra, meg Balázs barátoddal való eszmecserékre fordítottat.

A homlokom ráncait onnantól látom nap, mint nap, hogy kilenc évvel ezelőtt bejelentetted, szerelmes vagy valaki másba, és vele akarod tovább élni az életed. A napokig tartó sírás lenyomatát őrzöm íly módon.

A szemöldököm talán akkor vált bozontossá, amikor gyermekünk óvodás korában egyszer csak nem mert elaludni. Ha kijöttem a szobájából, visítva futott utánam, mert rettegett a szörnyektől. Ezért az ágy mellett, a szőnyegen ülve, vagy fekve aludtam három hónapig. Talán rémlik az eset neked, mert pszichológushoz vittem, igaz, te nem akartál részt venni a folyamatban, nem jöttél el a megbeszélésre.

Az első ősz hajszálat akkor fedeztem fel, amikor napokig rémálmok gyötörtek, mert megfenyegettél, hogy lefényképezed a lakásomban a rendetlenséget, a koszt, majd a gyámhivatalnál feljelentesz, mert nem vagyok alkalmas anyának, és el fogod vetetni tőlem a fiunk. Szerencsére, amikor megszületett a másik házasságod első gyümölcse, erről a tervről letettél.

A befelé forduló, szomorú tekintetet azoknak a nehéz sorsú beteg embereknek a számlájára írom, akikkel munkám során találkozom, és akiknek igazán, érdemben nem tudok segíteni. Mivel oly régóta nem vagy életem része, a naponta zajló történéseimről nyilván sejtésed sem lehet.

A nyakam, az állam akkor ereszkedett így meg, amikor a második férfival, akit szeretettem, a kapcsolatom véget ért. Lehajtott fővel jártam sokat, mert nem akartam, hogy mások lássák a fájdalmamat. Nyilván nem tudhatod, mit éltem akkor át.
.
Kedves Zsolt!

Ha röviden, és tömören akarnám az előbbi felsorolást megfogalmazni, egyetlen szót is írhatnék: ÉLET.

Igen, az élet nyomai, történései, harcai, szenvedései és örömei azok, amiknek térképe erre a szörnyarcra került.

És tudod mit? Szeretem. Szeretem ezt az arcot. Mert az enyém. Ezt sikerült a sors által alakítanom. Tudok vele mosolyogni, sírni, fintorogni. Simogatja a szél, melengeti a nap, és a gyermekem minden este erre adja a jóéjt puszit.

Köszönöm, hogy most, életem közepén erre a számvetésre sarkalltál, mert így tudtam meg igazán, ki is vagyok, mennyit érek. Nem kell szégyenkeznem. Kiálltam a próbát, élek, létezem. Az arcom egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Hű szolgám, melynek minden egyes barázdája, mélyedése, kátyúja egy-egy emléket őriz.
Most látom csak, milyen gazdag vagyok!

Játszottam egy helyen.
8 zenekar lépett fel, két színpadon
1200Ft volt a beugró
350 fizető vendég volt (ez akkor tehát 420e csak a kapuból)
Lehet tippelni mennyi volt a zenekar gázsija?
(...)
3000
Az egész bandának....
Azt hiszem érdemes zenéléssel foglalkoznom

Ellepte az internetet Pamela Anderson beszéde arról, mi történt vele kislányként. A kommentelők nagy része természetesen az igazságtartalmát kérdőjelezgette éles humorral. Sosem voltam oda ezért a nőért, de az a helyzet, hogy én így már megértem őt.

Talán van az úgy, hogy tudatalatti reakció a történtekre az öltözködés, mellcsináltatás, stb... Bonyolult lény az ember. Valaki asszexualitással, valaki meg túlzott szexualitással reagál ugyanarra az eseményre, problémára, és attól, hogy így vagy úgy reagál, még nem örül annak, hogy az megtörtént. Feltételezhetőleg saját kisebbrendűségi érzését próbálta a kinézetével ellensúlyozni. Ilyenkor nem tud az ember lánya logikusan gondolkodni, hogy hiába csinál magának kívánatos csomagolást, azzal pont tetézi a bajt, és nem áll össze neki a kép, mert a történtek miatt sérült a személyisége. Ez nem azt jelenti, hogy nem ő tehet arról, ahogy kinéz, mert valamennyire fel lehet oldani a problémát (abban nem hiszek, hogy 100%-ban, de a 99,9-ben hiszek). Csak ha segítség nélkül marad az ember, el se mondja senkinek, egyedül egyszerűen nem képes meglátni az összefüggéseket sem.

Szerencsétlen nő, aki lelkében még mindig az a sérült kislány kislány, most jutott el odáig, hogy kimondja. Olvasta, mert talán az olvasás tevékenysége elvonja a figyelmét arról, hogy sírjon, mert ilyenkor kuszák a gondolatok, bizony. A molesztálás és megerőszakolás nem estimese. Honnan tudjátok, mit él át ilyenkor egy kislány? Honnan tudjátok, hogy a gyerekeitek épp biztonságban vannak-e? Hogy rábízhatjátok a szomszédra, a nagybácsira, bárkire? Honnan tudjátok miben és hogyan sérül ilyenkor egy gyerek? Honnan? Honnan? Honnan vagytok ilyen okosak, ha nem éltetek át hasonlót?

Szembe jött egy cikk, ahol a jelenlegi megyék és szomszédos országok neveinek jelentését mutatja be egy térkép. És persze megy a szájkarate a kommentekben. Megakadt egy kommenten a szemem: "jaj ne, már megint megy a határon túli magyarok sajnáltatása".

Kérdem én, mitől lennének azoknak olyan jó? Mitől lennének ők jobbak vagy rosszabbak mint mi? Ismerek néhányat, fentről, lentről és jobbról is. Bár beletörődtek már, de nem elégedettek így. Nem örülnek, hogy nekik nem az anyanyelvükön kell tanulni az iskolában a tananyagot, sok helyen hátrányból indulnak. Pedig mennyire de mennyire magyarok, magyarabbak, mint mi itt Magyarországon. Jobban őrzik a hagyományokat, jobban összefognak, hogy minél kevésbé tudják őket asszimilálni, magyarul beszélnek, őrzik a magyar nyelv különlegességeit. Nekik nem jó, hogy idegen hatalom szól bele az életükbe. Nem azt mondom, hogy sajnálni kell őket, nem. Azt mondom, büszkének kell lenni rájuk, hiszen már-már 100 éve kitartanak, és esetleg segíteni őket kitartásukban, érdeküket képviselni (ez nem egyenlő a szavazati joggal egyébként).

Szoktam mondani barátomnak, amikor hazamegy:
- Az is Magyarország!
- Mégis útlevél kell, hogy hazajussak...
- De az, hogy néhány rosszindulatú úr húzott néhány vonalat, az engem még nem érdekel! Amíg magyar falu-városnevek vannak (amiket bénán lefordítottak, vagy a hangzását átírták), magyar utcanevek vannak (Strada Gábor Áron), és magyar ajkúak lakják, addig az Magyarország. Domborzatilag is, nézd meg! A hatóságok csak kitalált dolgok. A magyar nevek viszont tények.

A Petőfi Csarnok pályafutása nálam egy gyereknappal kezdődött, két éves lehettem, így nem sokra emlékszem, csak annyira, hogy nyertem egy palástot és egy papír koronát, és a Padödő ölbe vett - de ez a néhány emlékkép számomra nagyon pozitív. Később legalább egyszer volt ott egy divatbemutató vagy modellverseny, amin még kis porbafingóként részt vettem - igen, azt hiszem, többször is. Ezek az emlékek vissza is jöttek, amikor egy AnimeCon alkalmával jelmezekbe öltöttünk, és akik beöltöztek, azok bemehettek ugye a "kulisszák mögé" - ahogy megláttam az öltözőt és a színpadhoz vezető ajtót, öntött el a nosztalgia, hogy én itt többször is jártam, és hűűű meg hááá. Ezen kívül egyszer a repüléstörténeti kiállítást is megnéztük.

Aztán volt valami hír pár éve, hogy megszűntetik a Pecsát. És nem szűnt meg. Szerintem nagyon jól működött az "új koncepció". Bolhapiac, egyéb vásárok, fanklubbok, további rendezvények... itt volt a 2012-es év legjobb koncertje: a Toto (ahogy ők nyilatkozták, ez a kedvenc helyük Magyarországon és szeretnek itt koncertezni), de számos más nívós zenekar is muzsikál(t) itt - és itt van még a hangulatos, plakátokkal és koncertfényképekkel díszített Pecsa Café, ahol a Tompox mellett több igényes banda is zenél törzsfellépőként törzsközönséggel.

És most megint itt a hír, hogy lebontják a múzeum negyed miatt, és a helyén rét lesz: Nóóórmális? Tudom, hogy csak egy vagyok a millióból, tudom, hogy nem látok bele, hogy ki kinek a haverja, sem a pénzek mozgásába, és nem is tudok abba beleszólni - csak egy csalódott rajongó vagyok kedves emlékekkel - de ha számítana a véleményem, azt mondanám: NE! Vagy jó, bontsák le, és húzzanak fel valami hasonlót, és folytassák a remek koncertek és rendezvények hagyományát! Légyszi!

És elkezdték felújítani - ami ráfér, igen, - miközben le akarják bontani, és sehol egy hír, hogy most akkor mi lesz vele tényleg. A Pecsára (vagy valami hasonlóra) szükség van, szerintem alapjáraton egy zseniális épület! Van kisterem, nagyterem, összenyitható terem, udvar, külső-belső bejárat, evő-ivó - mindenre jó! Szomorú leszek, ha vége lesz... Hacsak nem találnak neki legalább valami új helyet, akár egy félkész vagy üresen álló épületet (de mehetnének a múzeumok is ilyenekbe) - de akkor valaki mondja meg: meg minek újítják most fel?

Hol vannak a tanárok, a diákok, a tűzoltók, a diákok szülei, akik rosszabbul jártak az egykulccsal, a magániskolák, a pályakezdők, a környezetvédők, az éjszaka dolgozók, akik kiköltöztek külföldre, de visszajönnének egyszer... és sorolhatnám.

Miért nem mentetek szavazni?

Megértem, abszolút megértem, én sem találtam meg azt a pártot, amelyikkel mondjuk több mint 50%-ban egyet tudtam volna érteni, pedig nagyon kerestem. De mégis mérlegeltem. Mérlegeltem, melyik árthat kevesebbet, mérlegeltem, melyik higíthatná fel kicsit a hasraütés-szerű törvényhozó politikát, mérlegeltem, melyik számomra a legelfogadhatóbb kisebbik rossz. Mert ez így nem mehet tovább. Ha több párt juthat(na/ott volna) be a parlamentbe nagyobb százalékban, jobb esetben kialakulnak viták eredménnyel, rosszabb esetben az ellenzékek mindent megakadályoznak - de legalább a random, kedv szerinti törvényhozás és alkotmány-módosítás nem folytatódna...

Csalódtam. :(