Kedves ismerőseim! Elgondolkodtam valamin, és úgy döntöttem, írok nektek! Hétről hétre megjelenik egy-egy olyan hír a médiában, ami aztán kiemelt figyelmet kap tőlünk. Ilyenkor megnevezünk politikusokat, bankárokat, műsorvezetőket, popsztárokat, cégvezetőket, meg ki tudja még kiket. Igazából én legtöbbször egyiküket sem ismerem közelről, nyilatkozatok, elemzések és saját tapasztalatok alapján hozom meg a saját ítéletem a témában. Viszont benneteket mind ismerlek személyesen, kíváncsi vagyok a véleményetekre! Fontos, hogy mit mondanak a szakértők, és az is fontos, hogy mit mondtok ti, akikkel valahol az életem során összefutottunk, és úgy gondoltuk, jó, ha valamilyen módon odafigyelünk egymásra. Mivel általában két egymással ellentétes vélemény alakul ki, nem értek mindig mindenkivel egyet. De kifejezetten élvezem, ha egy jól megfogalmazott, érvekkel alátámasztott poszt el tud gondolkodtatni a "másik oldalról"! Az viszont elképesztően rosszul esik, ha egy ismerősöm azzal kezdi a mondandóját, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint ő, az köcsög libsi, hülye jobbos, buta, seggnyaló stb. Pont azért vagyok kíváncsi a véleményetekre, mert egy új nézőpontot is szeretnék megismerni! Ha rögtön lehülyéztek, azonnal megnyomom az "elrejt" gombot! És ez hiba! Ha mi, akik ismerjük egymást, barátok, haverok, munkatársak vagy volt iskolatársak vagyunk, nem tudunk segíteni egymásnak, hogy párbeszéd alakulhasson ki köztünk, hanem beszólogatunk és elrejtegetjük egymást, akkor kivel leszünk erre képesek? Így hogyan szabadulunk meg a mantraként mormolt, jól bevált sztereotípiáinktól? Nem könnyen! Ezért úgy döntöttem, én, akivel már dumáltál vagy söröztél egy jót, megkérlek, legyél elnézőbb velem, ha úgy látod, a hülyeséget hajtogatom! És kérlek, amikor a világba kiabálod a véleményed, tudd, hogy nagyon is érdekel, de nem szeretném magam hülyének érezni, mert nem jöttem rá rögtön arra, amit te végig tudtál! Inkább szeretnék örülni annak, hogy rávilágítottál a lényegre, és már én is értem!

Ez egy tavalyi írás... De ma sem kevésbé aktuális. Sőt. Ma már nem csak hülyék vagyunk, hanem a halálunkat, megerőszakolásunkat, gyermekeink halálát is kívánják egyesek. Az anyanyelvemen. EZ az igazi kudarc, a nemzet halála...