Idegen lett hazám,
Idegen a múltam,
Idegen az eszme,
Miben eddig bíztam.

Idegen kultúra,
Idegen ízek,
Idegen minden,
Akárhova nézek.

Idegen folyamok és
Idegen tavak,
Idegenül hangzó
Anyanyelvű szavak.

Idegen falvak
és idegen házak,
Idegen minden
jó magyar mintázat.

Idegen a kék metró,
Idegen a piros,
Indegen, hol véleményt
Kimondani tilos.

Idegen tőlem
A szívekben a gyűlölet,
Idegen vallásnak
Adtatok életet.

Idegen a Himnusz és
Idegen a Szózat:
Idegenné tettétek
Egyetlen nap alatt.

Idegen országban
maradásom nincsen,
Idegenül, durván,
Elsötétült minden.

 /má' megin' kétharmad/

Random komment:

A Kerényi ügy margójára: 
Nem vagyok egy nagy post vagy kommenthuszár, de ezt most egyszerűen nem bírom ki. 
Semmi közöm semmilyen színházhoz, a „Tanár Úrat” csak mint közszereplőt ismerem, de azért van egy intenzív élményem vele kapcsolatban.
Vannak olyan tv műsorok amik egyszerűen beleégnek az ember agyába. Így volt ez az egyik főzőműsorral is, amire egyszer odakapcsoltam és bármennyire is nyomasztott amit láttam, képtelen voltam elkapcsolni. Az Operettszínház színészei szerepeltek benne, Szulák Andi, Oszvald Marika, Brasch Bence, Mészáros Árpád Zsolt és a kis Kerényi, Miklós Máté. Már az is erősen érződött végig, hogy a kis Kerényi társaságában is feszültek a többiek, de az semmi nem volt ahhoz képest, amikor Kerényi Máté estéjén mintegy meglepetésvendég, megérkezett A PAPA. December eleji adás lévén Mikulásnak öltözve az ölébe ültette a színészeket, és valami kedves kis gügyögésbe csomagolva jól lecseszte mindet. Brasch Bencét pl. azért, mert úgy hallotta, hogy kitakar másokat a színpadon, majd megcsapkodta virgáccsal. Utána MÁZS-t is. Az egészet állati kellemetlen volt nézni. Végig látszódott a színészeken, hogy borzasztóan feszengenek, kényelmetlenül érzik magukat, sőt félnek. Minden porcikájuk erről árulkodott, szinte összementek a jelenlétében. Én meg közben semmi másra nem tudtam gondolni, mint arra, hogy te jó ég, hát milyen ember lehet ez, hogy ennyire rettegnek tőle? 
Azt hiszem még sosem kaptam ekkora visszaigazolást az élettől emberismeretből. És örülök, hogy végre férfiak is megszólalnak eben az egész zaklatás-lavina ügyben, mert így végre nem egy férfi-női harcról szól ez az egész, hanem arról ami valójában, a hatalommal való visszaélésről. Hát hulljon a férgese!

Tisztelt Művész Úr!

Úgy alakult végül, hogy nem lettünk kollégák. Hálisten. Ehhez részben hozzájárultak azok a pletykák is, melyek mostanában napvilágot láttak színházi berkeken kívül, a nagy nyilvánosság előtt is, igazolván, hogy nem pusztán pletykák. Sok szép színdarabot, és örömet okozott az Operettszínház nézőközönségének, ez vitathatatlan. De nem hiszem el, hogy soha senki egyetlen szóval sem említette önnek, hogy a "nevelési elvei" nem megfelelőek, sőt törvénybe ütközőek. Egy rendezőtől elvárható lenne ez a fajta érzékenység, úgy gondolom, a hatalmas empatikus képesség, amivel valódi érzelmeket varázsolhat a színpadra, és nem csak mímeléseket. Tudja, ha nem úgy csinálunk "művészetet", hogy kialázzuk a színészekből a sz*rt is, hanem ahogy azt kéne valójában, azaz kihozzuk belőlük azt a csodát, ami bennük van (mert egyébként mindannyiunkban bennünk van), de úgy, hogy a lelkük és identitásuk közben nem sérül, torzul, akkor ez a világ legszebb szakmája, úgy a legnagyobb csoda a színház. Csalódással tölt el, amikor egy önmagát rendezőnek tituláló illetőnek nincsenek meg ehhez a megfelelő, pozitív "pedagógiai" eszközei, és halvány lila fogalma sincs arról, mi a különbség megalázás, bántalmazás, becsületsértés illetve instruálás, motiválás, beszélgetés között.

Bízom benne, ez intő példa minden rendezőnek, illetve más szakmában lévő vezetőnek, hogy a hatalommal való visszaélés, kihasználás ésatöbbi idővel kiderül, és elnyeri méltó büntetését. 

"Megszépül és megújul Magyarország" 

Írta valaki kommentben az olimpiára hivatkozva. Neki válaszolok:

Tér- és idő-szemellenzőt hordasz.

Számodra megszépül, igen. Az a kicsi szelete, amit te látsz belőle. 

1. Mert nem jársz kórházba, nem halt meg senkid kórházi fertőzésben, mely megelőzhető volna, ha lenne pénz pl. gumikesztyűre.
2. Nem utazol a hármas metróval sem, így nincs az az érzésed, hogy szanaszéjjel esik alattad a cucc.
3. Nem jársz iskolába, és nem beszélgetsz a tanárokkal arról, hogy nekik, a saját minimál fizetésükből kell krétát vásárolni, tisztítószert, szappant a wc-be, és otthon mossák ki a törölközőket is, saját költségen.
4. Nem mész azokba a városrészekbe sem, melyekben omladoznak a házak, családok laknak egy szobában, amely beázik, nincs fűtés, stb.
5. Nem fogsz az olimpia után a magára maradt szellemcsarnokokba se menni, melyeket maximum csak drogos hajléktalanok és graffitizők fognak használni, és persze a parlagfű.
6. És amúgy sem jársz vidékre, ahol az utak minősége miatt szanaszét törne a kocsid, és nem látogatsz el azokba a falvakba sem, melyekbe a mentős se mer bemenni, mert szétlopják. Igen, a mentőt.

Nem látsz túl a saját kis mézesmázosan nyomorult életeden.

De ha mégis:

Töltsd le, nyomtasd ki, írd alá, és küldd be postán: http://nolimpia.com/nepszavazas-a-2024-budapesti-olimpia-ellen-itt-ird-ala/ 

Kedves ismerőseim! Elgondolkodtam valamin, és úgy döntöttem, írok nektek! Hétről hétre megjelenik egy-egy olyan hír a médiában, ami aztán kiemelt figyelmet kap tőlünk. Ilyenkor megnevezünk politikusokat, bankárokat, műsorvezetőket, popsztárokat, cégvezetőket, meg ki tudja még kiket. Igazából én legtöbbször egyiküket sem ismerem közelről, nyilatkozatok, elemzések és saját tapasztalatok alapján hozom meg a saját ítéletem a témában. Viszont benneteket mind ismerlek személyesen, kíváncsi vagyok a véleményetekre! Fontos, hogy mit mondanak a szakértők, és az is fontos, hogy mit mondtok ti, akikkel valahol az életem során összefutottunk, és úgy gondoltuk, jó, ha valamilyen módon odafigyelünk egymásra. Mivel általában két egymással ellentétes vélemény alakul ki, nem értek mindig mindenkivel egyet. De kifejezetten élvezem, ha egy jól megfogalmazott, érvekkel alátámasztott poszt el tud gondolkodtatni a "másik oldalról"! Az viszont elképesztően rosszul esik, ha egy ismerősöm azzal kezdi a mondandóját, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint ő, az köcsög libsi, hülye jobbos, buta, seggnyaló stb. Pont azért vagyok kíváncsi a véleményetekre, mert egy új nézőpontot is szeretnék megismerni! Ha rögtön lehülyéztek, azonnal megnyomom az "elrejt" gombot! És ez hiba! Ha mi, akik ismerjük egymást, barátok, haverok, munkatársak vagy volt iskolatársak vagyunk, nem tudunk segíteni egymásnak, hogy párbeszéd alakulhasson ki köztünk, hanem beszólogatunk és elrejtegetjük egymást, akkor kivel leszünk erre képesek? Így hogyan szabadulunk meg a mantraként mormolt, jól bevált sztereotípiáinktól? Nem könnyen! Ezért úgy döntöttem, én, akivel már dumáltál vagy söröztél egy jót, megkérlek, legyél elnézőbb velem, ha úgy látod, a hülyeséget hajtogatom! És kérlek, amikor a világba kiabálod a véleményed, tudd, hogy nagyon is érdekel, de nem szeretném magam hülyének érezni, mert nem jöttem rá rögtön arra, amit te végig tudtál! Inkább szeretnék örülni annak, hogy rávilágítottál a lényegre, és már én is értem!

Ez egy tavalyi írás... De ma sem kevésbé aktuális. Sőt. Ma már nem csak hülyék vagyunk, hanem a halálunkat, megerőszakolásunkat, gyermekeink halálát is kívánják egyesek. Az anyanyelvemen. EZ az igazi kudarc, a nemzet halála...

Aki a történelemkönyvekben szerepel, és felemeli a hangját az elnyomó rendszer ellen, az hős és hazafi. Aki velünk él, és felemeli a hangját az elnyomó rendszer ellen, az feltűnési viszketegségben szenved. Még azok szerint is, akik egyetértenek abban, hogy a rendszer nem jó. Tapasztalod? Nem? Akkor lásd.

Itt a vers, én is megosztom, hogy megmaradjon:

Imre Ábris: Aki ma elmegy, az holnap jöhet

(Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal című verse alapján)

Aki ma eljött, az talán holnap mehet.
De viszem a Kálvin meg a Fővám teret.
Ezernyi véglet közül a győztest.
Viszem a Petri meg az Ady Endre összest.
Viszem a vizsgák utáni „talán”-t.
Meg az ezerévnyi padban ülő magányt.
Az aulát, azt a zsivajgástól zengőt.
Elviszem a rózsaszín párducos csengőt.
Viszem a kondit, viszem a bástyát.
Viszem a tankönyvekkel telepakolt iskolatáskát.
Viszem a Marcsit, viszem a Jancsit.
Elviszem Alsóbélatelepig a Balcsit.
Meg viszem a tutit, viszem a gagyit.
Elviszem a „pótolt” anyagot, ha órán nem vagy itt.
Viszem, hogy „nem én”, viszem, hogy „másik”,
Elviszem a portát meg a Gyuri bácsit.
Mind az 50 óra köz’munka szabványt.
Viszem magammal a decemberi kampányt.
És viszem az ovit, viszem a temetőt,
Viszem az összes gimnazista szeretőt.
Kicsit az okost, kicsit a gügyét.
Elviszem Margit nénit meg a büfét.
Viszem a termet, viszem a táblát,
Elviszem az összes magyar diák álmát.
Viszem, hogy tanulok, csak az utcára ne tegyenek.
Viszek a menzai ebédhez vagy öt szelet kenyeret.
Viszem, hogy magamért kiállni mindig legyen merszem.
Viszem a késésekből összegyűlt 270 percem.
Viszem a kitűnőt, a jelest, a kettest, a bukást.
Elviszem a fejembe gyömöszölt lexikális tudást.
Hisz viszek egy szívet, viszek egy májat.
De viszek egy majdnem kiölt tudásvágyat.
Viszem a szertárt, az összes kémiai vegyszert.
Elviszek egy leépített oktatási rendszert.
De viszek egy maggal bevetett földet.
Viszem a pirosat, a fehéret, a zöldet.
Hisz mit bánom úgyis, elviszem lazán.
Elviszem gond nélkül a hátamon a hazám.
Aki ma elmegy, az holnap jöhet.
Viszek egy mindig újra fel-feldobott követ.

4-6 villamos du1 óra
Egy asszony fekszik a villamos padlón
Zavart, nem tud felállni, kezét nyújtogatja
Mindenki mozizik, senki se segit a villamos áll
Odalépek, megfogom a kezét próbálom felszedni mire a többi utas ordibálni kezd velem hogy "hagyja a francba, be van baszva, szállitsak le!"
Egyedül felkaparom a földröl, baseball sapis majomgyerekre rá kell szolni h pattanjon fel a helyről, nagynehezen leül a nő
Villamos elindul, nép lehiggad, nő issza a vizemet kezd jobban lenni majd elmondja, szakápoló a János kórházban, 14 órás műszakbol tart hazafele, ma még nem evett nem ivott és cukorbeteg...
Könnyes szemmel megköszöni a segitségem és még ő akar hálábol egy kávéra meghivni...