Ha van odaát, és az úgy létezik, ahogy tanították nekünk, akkor vajon van jogunk ítélkezni mások felett, és elvenni az életüket? Vissza akarunk fordulni a középkorba? Miért nem a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt? Miért a tüneti kezelés és a megfélemlítés? Komolyan ez a "fejlődés"? Milyen példamutatás az, hogy az ölésért ölés jár? Milyen keresztény az olyan, aki fennhangon ezt támogatja? És az ártatlanok elítélésével ki fog elszámolni? Mi jár egy ítélet-végrehajtó fejében? Hogy érzi magát? Biztos a halál a legkeményebb büntetés? Nem éppen ezzel segítünk neki? Ha nincs odaát, nem csak megkönnyebbül? Ha van pokol és ott elszámoltatják, akkor nekünk nem mindegy? Ha nincs pokol, minek segítünk rajta, hogy jó helyre kerüljön? Nem neki kéne megtanulnia a leckét? Ha van karma, mit okoz ez az övében, és a miénkben? Érző lények vagyunk mi? Aki nem, az hogyan mutálódott emberből állattá? Vagy mi érző lények hogy mutálódtunk vademberből érző emberré? Mért érdekel vagy nem érdekel minket az embertársunk? Mi alapján döntjük el, ki az értékes és az értéktelen? Miért nem törődik mindenki a maga dolgával? Mi a helyes út? Hova tűnt a szeretet és az empátia az emberek szívéből? Miért nem törekszik mindenki a jóra? Hol bukott el az egész? Miért nem jut át az üzenet? Van egyáltalán üzenet? Vagy az egész élet csak illúzió?