Azt mondják, az élethez való jog kitüntetett jelentőségű, abszolút, korlátozhatatlan, stb-stb. Nincs is ennél ellentmondásosabb kijelentés a mai világunkban. Valószínűleg ezen már sokan morfondíroztak, leírták, eldalolták - és természetesen ez nem változtatott semmit. De mégis csak könnyebb, ha az ember kiadja magából. Most én is a magam fiatalos naivságával kihisztizem magam, mert utána már minden sokkal könnyebb.

Szóval, mi is az élet? Ez egy több jelentésű szó. Jelentheti pl. azt, hogy vannak a bolygón szerves lények, amik/akik anyagot cserélnek, dolgoznak fel, növekednek, megsemmisülnek, lebomlanak, esetleg helyet is változtatnak, kapcsolatot teremtenek egymással, stb.
Aztán, van az, hogy megszületek, nevelődöm, tudatomnál vagyok, létezem, míg meg nem halok. Végül a harmadik szint az én értelmezésemben, hogy jól érzem magam, elérem, amit akarok, tevékenykedem, létrehozok dolgokat, ami nekem is és másoknak is jó, boldog vagyok.

Tudom, hogy ez most nagyon sarkítás, de én személy szerint úgy érzem, mégis csak korlátozva van az élet.

Megszülettem. Előfordul az emberrel, hogy megszületik. Egy életben általában egyszer. Ez az eredménye, ha közösülnek a fiatalok. Kaptam is tőlük egy körülményt. Nevelődtem úgy ahogy, terelgettek, tudatomnál vagyok, fizikailag élek. De! Amit szerettem volna, nem csinálhattam. Miért nem? Nincs rá pénz.

Felnőttem. Tanultam, dolgozom. Lett pénz ugyan, de mire is? Hogy kifizessem, hogy egyáltalán élek. Így amit szívem szerint csinálnék, arra már nem hogy pénzem, de időm sincs.

Kérdem én a magam fiatal naivságával, élet ez?

Van ez a pénz dolog, ami tulajdonképpen nem más, mint néhány érme meg papírfecni, amiknek valamilyen oknál fogva az emberek közös (?) megegyezéses alapon értéket tulajdonítanak. Igaz nem túl sokat, de azért tulajdonítanak. Meg van néhány szám néhány társaság adatbázisában, amelynek szintén értéket tulajdonítanak. Érték ez valójában? Vagy inkább adósság?

Dolgozom, megkapom a fizetésemet, és mind elmegy arra, hogy élek. Tulajdonképpen semmit nem kapok, csak azt, hogy nem börtönöznek be, amiatt hogy nem fizetek. Tehát a "szabadságomért" dolgozom. Azért a néhány óráért, ami a munka és a munkába járás idején kívül még maradt. Hogy eldönthessem, mikor alszom, és mikor ölelem a kedvesemet. És ha nem fizetek, még ezt is elveszik tőlem. Szóval, élet ez?

Az ember megszaporodott, nem fér el a Földön, így elkezdte saját faját haszonállatként kezelni, és hogy fenntartsa a látszat békét, okosnak látszó ám bugyuta szabályokat hozott létre. Van jogod, ha... De ha már nekik egyszer van joguk elvenni a jogaimat úgy, hogy közben úgy tűnjön, jogos a korlátozás, miért nem korlátoznak rendesen. Ne csak hazudjanak, mondják ki nyíltan: nincs jogom az élethez.

Amúgy is kicsi nekünk már ez a bolygó. Nekem kell magam összébbhúzni, és az ökolábnyomomat csökkenteni, csak mert másnak több joga van terjeszkedni, mert ki tudja milyen módszerekkel, több papír van a zsebében vagy több szám az őt jelölő adatbázis mezőben. Így mi szépen süllyedünk a fentarthatóság alá, a nyomor felé... Akkor vegyék el tényleg az életemet, legyen születés szabályozás... Gaia anyánk egészségének megőrzésére.

Felmerül a kérdés, hogy mit, hogyan, milyen alapon? Kinek van joga másokat ledobni a Taigetoszról és miért? Nem tudom, nagy a káosz, de úgy vélem, amíg az emberek fele elhasal egy egyszerű matekpéldán (8-7+7*0+2/2), nincs is mit mondanom, fájdalmasan a tenyerembe temetem az arcom és várok. Hogy valaki odafönn (több számmal/hatalommal és nyomatékosabb személyiséggel a zsebében) rájöjjön, hogy nem a pénz az isten, hanem a Szeretet. Remélem, lassan elindul a változás, s ha nem is a mi életünkben, de talán unokáinkéban már béke lesz, egyetértés, együttműködés, Szeretet.

Javaslom megtekintésre a Gyönyörű zöld című filmet.