Ha én elígértem valamimet egy vadidegennek, akivel megbeszélem, hogy ekkor és ekkor jön és megnézi, nem adom oda közben anyámnak, bármennyire is szeretem... Szerintem így korrekt. Elég sokat adtam-vettem interneten ahhoz, hogy tudjam, hogy mennek ezek a dolgok. De úgy tűnik, ezzel nem mindenki van így. Sajnos a protekcióval még mindig nehéz felvenni a versenyt. Kár, hogy amíg más hülyeségét harmadik személyeken bosszulják meg, nem lesz szebb a világ.

Kedves A!
Azért vártam idáig, mert időközben egy rokonom is bejelentkezett. Ma megvette a dolgot, kérem szíves megértésüket.
Üdvözlettel,
B

Kedves B!
Ezt azért elég nehéz megérteni. Két hete szervezzük az utazást, nem kis távról van szó. És úgy emlékszem, azt írta nekünk, hogy fenntartja a dolgot, mert mi jelentkeztünk előbb. Ha ez nem így volt, legalább jelezhette volna, hogy van valaki, aki már előbb jelentkezett mint mi. Ez természetesen így ebben a formában nagyon rosszul esik nekünk, kívánom, hogy ne tapasztalja meg, csak legyen önben egy kis empátia.
Minden jót.

Kedves A!
Ismerem az empátia szót.
Nem értem felháborodását, időben értesítettem Önöket (látja, én ezt a szót is nagybetűvel írom). Kérem, még egyszer fussa át az általam leírtakat, és ezúttal kísérelje meg értelmezni is. Vagy inkább elmondom még egyszer: a számomra idegen emberek vonatkozásában Önök valóban prioritást élveztek, de tegnap este "képbe került" egy rokonom, aki ma reggel 9 óra magasságában eljött, és meg is vásárolta a dolgot.  Kb. szeptember óta árulom a dolgot, és ezalatt 3 (három!) olyan érdeklődő volt, aki az utolsó pillanatban mondta vissza az ideutazást, egy esetben a programomat is elhalasztottam - mégsem nehezteltem meg rájuk, mert annál már többet éltem, hogy piszlicsáré ügyek miatt felbosszantsam magam, aki eladásra/vásárlásra adja a fejét ilyen jellegű "fennakadásokat" jobb, ha belekalkulál. Megítélésem szerint korrekt maradtam az ügyben (ha Önnek más a véleménye, persze, tiszteletben tartom).
Végezetül, engedje meg, hogy én is kívánjak Önnek valamit: ennél nagyobb problémája soha adódjék az életben!

Kedves B!
Szerintem meg az adott szónak igenis van értéke. Lehet, hogy ön nem így tapasztalta, de úgy gondolom, csak azért, mert volt, aki így bánt magával, nem szükségszerű önnek is így bánnia másokkal, és pl. rajtunk megbosszulni mások hülyeségét. De ha ön nem így gondolja, jobb is, hogy nem üzletelünk. Köszöntem a jókívánságot, igyekszünk! ;) Mifelénk továbbra is értéke marad az adott szónak, és nem adjuk el a dolgainkat másnak, ha azt egyszer odaígértük valakinek.
Mindenesetre remélem, legalább a rokon boldog lesz a dologgal! :)
Üdv

Konklúzió: aki bunkó, az bunkó marad, akkor is, ha képmutatóan nagy betűvel írja az "Ön"-t - "A tetteid olyan hangosan szólnak hozzám, hogy ettől nem hallom, amit egyébként mondasz." / Ralph Waldo Emerson