Nem rég olvastam a BKV-figyelőn egy Kismama panaszát egy ellenőrről... Én is találkoztam hasonlóval... Igaz, én nem voltam kismama, még diák voltam, tanultam.

Menni kellett kötelező jelleggel az utazás kiállításra, ilyenkor tele az Expo-busz, jó idő a vadászatra. És aznap persze egy ismerősömnél felejtettem a táskámat, benne a bérletemmel és a pénztárcámmal. Amikor ezt észrevettem, elindultam vissza a táskámért, mielőtt még ellenőrrel találkoznék. Naná, hogy amint felszálltam és bezáródott a busz ajtaja, első másodpercben: jegyeket-bérleteket. Ott majdnem elájultam, remegtem, éhes voltam, szomjas voltam, se pénzem, se semmi...

Hiába magyaráztam, hogy amúgy van bérletem, a "kedves" ellenőr hölgy folyton macerált, hogy vegyem meg a bérletet és akkor csak harmadannyi a bünti. (Persze bérlettel együtt szinte ugyanott vagyok). Hiába szálltam le a buszról, jött utánam a társával együtt, és odaintették a köztereseket is, és akkor már négyen álltak körbe. Úgy beszéltek velem, mint egy bűnözővel, én meg már a zokogás és az ájulás szélén álltam. Becsületes állampolgár vagyok, így nem diktáltam kamu adatokat sem.

Akkor elmentek, én meg egy oszlopnak dőlve zokogtam - pont, mint az a Kismama. Mindig a kicsit, a gyengét, a becsületest kell bántani... Egyetlen egyszer, véletlenül... Mint egy felmosóronggyal...

Remélem, a Kismamának ezek után egészséges gyermekei és boldog családja lesz! :)